Az MTA-ELTE Kutatásalapú Kémiatanítás Kutatócsoport részvétele az MTA Víznap – víztudományi „Street Science” programján 2018. június 1.

Az MTA-ELTE Kutatásalapú Kémiatanítás Kutatócsoport részvétele az MTA Víznap – víztudományi „Street Science” programján 2018. június 1.

A kísérletek elvégzését Gajdosné Szabó Márta tanárnő irányította, a tanítványai segítségével.

Mennyire vasas az ivóvíz?

Ennek a feladatnak a megoldásakor példát láthatnak a látogatók az olyan mennyiségi meghatározások elvére, amelyeket az ivóvíz tisztaságának ellenőrzésére (is) használnak.

A mérés elve nagyon egyszerű: az adott oldat színe annál sötétebb, minél nagyobb a koncentrációja (vagyis minél töményebb az oldat a színes vegyületre nézve). A különböző, adott töménységű oldatokból sorozatot készítve, az ismeretlen koncentrációjú oldat színét a sorozat tagjainak színével összehasonlítva, közelítőleg meghatározható az ismeretlen oldat koncentrációja.

Adott vas(III)ion-koncentrációjú oldatokat fölöslegben lévő tiocianátionnal reagáltatva egy oldatsorozatot hozhatunk létre. Ebben adott vas(III)ion-koncentrációhoz adott mélységű (intenzitású) vörös szín tartozik. Az ismeretlen vas(III)ion-koncentrációjú oldatot is fölöslegben lévő tiocianátionokkal reagáltatjuk, az oldatsorozat tagjaival megegyező eljárás alapján. Ha a vörös szín megjelenése után az oldatsorozatban van kb. ugyanolyan színintenzitású oldat, akkor annak a vas(III)ion-koncentrációja kb. megegyezik az ismeretlen oldat vas(III)ion-koncentrációjával. Ha az ismeretlen oldat színintenzitása az oldatsorozat két tagjának színintenzitása közé esik, akkor az ismeretlen oldat koncentrációja is az oldatsorozat azon két tagjának koncentrációi között van.

Az ivóvíz vastartalmának (helyesebben: vasion-tartalmának) szabványos meghatározása tényleg a fenti – a koncentrációra érzékeny és a vas(III)ionra jellemző – színreakción alapul.